2016. december 20., kedd 11:56

Vélemény: Aurora Speedbounce 30

Kezembe nyomtak egy ilyen csodát. Sosem voltam híve ezeknek a "gyüttment" fényformálóknak, és ez a Speedbounce-ot kipróbálva sem változott.

Kategória: Tesztek
Addig is, amíg a LED nem veszi át a stafétát a világításban, maradunk a jó öreg villanófénynél, azon belül is a rendszervakunál. Kipróbáltam a Mikrosat egyik "titkos" fegyverét, az Aurora Firefly névre hallgató, rendszervakukhoz szánt gyorsszerelésű fényformálót, melyet használhatunk beauty dish-ként és mini-octoboxként egyaránt.



A gyorsszerelésű annyit tesz, hogy ez a fényformáló gyakorlatilag ernyőként nyitható. A csomagolásból kivéve csak kinyitjuk, hátul a foglalaton lehajtunk és beakasztunk egy tartókonzolt, amihez egy csavarral csatlakoztatni tudjuk a vakutartó adaptert.



Ezzel kész is az alapváltozat összeszerelése, innen kell eldöntenünk, hogy miként szeretnék használni. Ha beauty dish-ként, akkor egy plusz csavar segítségével rögzíthetjük középre a fém korong deflektort (opcionális tartozék!), ami a direkt fényt felfogja, így csak a fényformáló ezüst belseje által visszavert fényt használjuk fotózáskor. Ekkor érdemes egy diffúzor kupakot helyezni a vakunkra, hogy oldalirányba is szórjon fényt a vaku, ami képes megtölteni a beauty dish ezüst felületét (alternatíváról lesz szó később). Mivel ezüst beautyról beszélünk, ezért meglehetősen kontrasztos a fénye (stúdióvakukhoz való beauty dishnél lehet kapni ugye fehér és ezüst belsejűt is).



Ha softboxként szeretnénk használni, akkor nem a deflektort applikáljuk rá, hanem a bugyiként felhúzható diffúzorvásznat (gyári tartozék), és már kész is. Itt is érdemes azonban diffúzor kupakot, vagy nagylátószögű reflektorlapkát használni az egyenletesebb fényeloszlás érdekében, így nem lesz ún. hotspot a softbox-vászon közepén, amit az okozna, hogy a rendszervaku alaphelyzetben előrefelé szórja a fényt (ellentétben a barebulb és a stúdióvakukkal, amelyekben a csupaszon álló villanócső minden irányba szór). Ez azért szükséges, mert belső diffúzor nincs a Fireflyban, és nem is lehet kapni hozzá. Ellenben a gyártó is gondolt a hotspot jelenségre, így a vászon közepére egy a fentebb említett deflektorral azonos méretű ezüst foltot varrt, ami csökkenti a hotspot méretékét, és ezüst felületének köszönhetően visszafelé veri a boxba a középen jövő erős direkt fényt.

Softboxként használva vászonnal, diffúzorkupak nélkül, kihúzott nagylátószögű reflektorlapkával
Az egész cajgot helyes kis hordtáskában kapjuk a gyárból, ebbe minden belefér, kis helyet foglal, és könnyű cipelni. A minőségi anyagokból összeépített Aurora Firefly 55cm-es és 65cm-es átmérővel is kapható, dehát tudjuk, hogy minél nagyobb annál jobb, így én a 65-öst javasolnám mindenkinek, nem olyan nagy az árkülönbség a kettő között.



Eddig a pozitívum, de sajnos az Aurora Fireflynak is van hátránya. Konkrétan egy, amivel viszont érdemes számolni, ez pedig a fényveszteség. A rendszervakuk amúgy sem a legerősebb villanók, ha még rá teszünk egy diffúzor kupakot is, majd belevillantjuk a beautyba vagy a boxba, ott a fény egy részét vagy a deflektor korong fogja le, vagy softbox módban a diffúzor vászon, illetve mindkét esetben az ezüst belső felület által visszavert fényről beszélünk, így jelentős veszteséget szenved el az amúgy sem túl erős rendszervakunk. Zárt térben ezt megoldjuk az ISO növelésével, kültérben azonban már nehezebb dolgunk lesz. Némileg azért tudjuk ezt a fényveszteséget mérsékelni egy trükkel. A gyári fotón is azt látom, hogy a deflektort úgy szerelik a Fireflyba, ahogy stúdióvakuknál is szokás, tehát a domború része áll kifelé. Ennek a deflektornak viszont a domború oldala fényes ezüst, a homorú oldala matt ezüst, és azt kísérleteztem ki, hogy ha megfordítjuk, úgy hogy a fényes domború oldala a vakufej felé néz, ekkor elég szépen oldalirányba tükrözi, eloszlatja a fényt a fényterelő belsejében. A legjobb megoldásnak tehát az tűnt, hogy kihúzzuk a vaku nagylátószögű reflektorlapkáját, vagy teszünk a vakura diffúzor kupakot, és fordítva helyezzük be a beauty dish deflektor korongját. Az hogy nagylátó lapka vagy kupak, igazából teljesen mindegy, a kettő közt hangyányi a különbség a nagylátó lapka javára, de ez az alábbi összehasonlításban nem is látszik, csak akkor ha a két képet váltogatom egymás után. Egyszóval lényeg az, hogy a vaku minél nagyobb szögben szórja a fényt, és a korong domború felülete befelé nézzen.

Ennek egyetlen veszélye van: mivel a deflektor kifelé hajlik, így oldalról nézve kevésbé fogja le a direkt fényt, vagyis a vaku közvetlen direkt fénye szökhet ki a fényterelőből oldalirányba. Ha ez a terület képhatáron kívül esik, nem biztos hogy problémát okoz, de ha látszik a fotón akkor a modellünk mellett egy árnyalattal fényesebb gyűrűt fedezhetünk fel, mint mikor befelé van fordítva a deflektor. Ez ugyanakkor minden beauty dish-re igaz, még a műtermieken is jut ki oldalirányba direkt fény, a kérdés itt csak a mérték. Ki kell tapasztalni.


Egy dologra figyeljünk még ez pedig a hátrafelé kiáramló fény. Érdemes a vakut fogadó nyílást összeszerelés után letakarni valamivel, például egy ronggyal, ugyanis hátrafelé is jut ki fény a Fireflyból, az ezüst felületű deflektornak köszönhetően nem is kevés, így ha kisebb helyiségben fotózunk, olyan derítést is kaphatunk a képen, amit nem biztos hogy szerettünk volna. A cikk végén látható mintafotókon véleményem szerint azért nem olyan feketék az árnyékok a műtermi beauty képéhez képest, mert jócskán jött derítés a környező falakról, de ezt sajnos csak itthon vettem észre, mégpedig ezen képösszehasonlítás alapján:



Összegzés

Nekem határozottan tetszik. Összehasonlítottam a stúdióvakura szerelhető ezüst beautyval, picit azért más, jobban szórja a fényt, kevésbé karakteres, mint eredeti társa, ez vélhetőleg a csupasz villanócső hiányának és összességében a kialakításnak köszönhető. A szemekben lévő csillanás sem lesz ezzel nyilván olyan szép kerek, mint amit a műtermi beauty dish okoz. Viszont ezzel gyakorlatilag már mindenféle fényterelőt fel tudunk helyezni a rendszervakuk elé is, a softboxtól, a beauty dish-en, szűkítőn át az ernyőkig, épp úgy mint egy stúdióvaku esetén, ha némi kompromisszumot kell is hoznunk. Pici fájdalmam, hogy az Aurora Fireflyra nincs mód méhsejtrácsot rakni, mint egy igazi stúdiós beautyra. Én nagyon szeretem a méhsejtes dish határozott fényét, ezt sajnos nem lehet reprodukálni a Firefly-al, de ezt leszámítva nagyon jó kis fényterelő, modellfotózáshoz, esküvőzéshez jó társ lehet.

Íme néhány mintafotó:


A teszt a FotóSarok Műteremben készült, köszönet érte!





Kategória: Tesztek
2013. október 31., csütörtök 20:00

Teszt: Fényterelők rendszervakuhoz

A Mikrosatnál kapható néhány kisméretű fényterelőt próbáltunk ki rendszervakuhoz. Három darab ún. bouncer lapot és egy mini-softboxot.

Tudni kell, hogy ezek a fényformálók a kreatív fotózásban - ha jót akarunk - végső esetben használatosak. Leginkább rendezvényfotósok barátai, mert a csupasz vakuval villantásnál egy fokkal jobbak. De csak egy fokkal.

Aurora Portaflex Ezüst fényterelő



Az Aurora-t már ismerhetjük a Firefly softboxukról. Az alábbi fényterelőjük elérhető fehér és ezüst színben, a tesztünkön az ezüst járt. Fordított trapéz alakú, a peremében hajlítható drót merevítés van, így ha akarjuk hajlítgathatjuk az optimális fénygyűjtés reményében. Persze alapvető célja az, hogy fény egy része felfelé villan a plafonra, egy része a portréalanyunkra. Ha nem hajlítjuk be a tetejét, akkor csak vízszintes gépállásban működik ez az elv, hiszen elforgatva már magunk mellé villantunk a vakuval. Persze a forgatható vakufejet ilyenkor is felfelé tudjuk tekerni, de ekkor igazítanunk kell a fényformálón, amire rendszerint nincs idő fotózás közben. Előnye, hogy az ezüst felülete nem egyenletes, így jól hasznosítja, szórja a rá eső fényt, továbbá a gumírozott (sőt szilikonozott) belsejű tépőzáras pántnak köszönhetően könnyedén rögzíthetjük a vakun, és bármilyen fejre feltehetjük.

Aurora Portaflex Multireflektor



Az Aurora nagyobb és sokoldalúbb rendszervaku fényterelője. Olyan mint az egyszeri legény többször hordható alsógatyája: kifordítom, befordítom... A Multireflektornak ugyanis van egy arany színű oldala, egy fekete színű, továbbá egy tépőzáras flepni, aminek az egyik oldala fehér a másik matt-ezüst és tépőzár segítségével rögzíthetjük. Az ezüst felület sajnos hiába matt, az anyag gyűrődése miatt nem biztos hogy oda tükrözi a fényt ahová kell, próbáljuk meg a tépőzárral minél jobban megfeszíteni. Minden tépőzáras a Multireflektoron, a vakura rögzítő szilikonos pánt, a fehér/ezüst huzat és a Multireflektor oldalai, hogy rátapaszthassuk a huzatot, vagy épp az egész Multireflektort összetekerve, tépőzárral rögzítve szűkítőt hozzunk létre. A szűkítő a fentiek miatt lehet ezüst, arany, fehér vagy fekete belsejű. Hátránya a Multireflektornak, hogy baromi nagy, amúgy is hülyén mutatunk egy ilyen bouncerrel a vakunkon egy rendezvényen, a Multireflektorral meg pláne. Inkább vakuállványos fotózáshoz ajánlanám, de akkor meg már nem vagyunk kötve és jöhetnek a nagyobb fényterelők, szóval...

Peri fényterelő


Helyes kis homártasiban (sic!) érkezik a Peri fényterelője. Ez a legszolidabb és legigényesebben kivitelezett rendszervaku fényterelő. A csomagban kapunk hozzá egy gumírozott tépőzáras szalagot, amit külön a vakufejre tehetünk. Ezt minden más tépőzáras feltéthez is használhatjuk (pl színfóliák), sok vizet nem zavar, így fent hagyva is tárolhatjuk a vakut a táskában (a tépőzár finomabbik fele van kívül így nem ragad bele a táskába). A fényterelő alapvetően merev, csak az oldalsó elemei hajlékonyak. Ez egy 80/20-as fényterelő, ami azt jelenti, hogy a vakura felhelyezve teljesen a villanó fölé magasodik, ellenben egy ablak van a tetején, így alaphelyzetben a fény 80%-a felfelé a plafonra megy, 20%-a pedig a fényterelő fehér belsejéből előre. Ha akarjuk, az ablakot letakarhatjuk ezüst vagy arany, szintén tépőzáras lapkával, így a fényterelő az összes fényt előre vetíti. Ha akarjuk ezt a lapkát használhatjuk önállóan is. Ezt a fényformálót kipróbáltam munkában is, elég természetes hatásúnak tűnt a fénye, de ezt inkább tudom be annak, hogy a 80-20 arány miatt az alanyaimra csak minimális vakufény jutott derítésként, de alapvetően a környezeti fényt exponáltam ki, ráadásul sárga világítás volt a helyiségben és a plafon is amolyan pincetégla volt tehát sárgásra színezte a plafonra jutó 80%-nyi fényt. Nem tudom, működött, de lehet hogy ugyanezt az ereményt értem volna el egy felfelé fordított vakuval, amin kihúzom a fényvisszaverő lapkát.

Mikrosat Mikrobox 15x17


Minisoftbox rendszervakura, dupla diffúzorral. Ér-e valamit? Elvégre a fényforrásunk felületét sokszorosára növeli, de ennek hatását csak közelről használva fogjuk észre venni. Az egész box valahogy picit hülyén áll a vakun, és hülyén is néz ki. Picit lóg, picit össze van esve, így az az érzésünk, hogy a vakufej meg se tudja tölteni rendesen fénnyel a boxot. Rádaásul a belső diffúzornak szerintem túl sok értelme nincs is, hiszen ugyanakkora, mint a vaku reflektor ablaka. Emberek közé nem biztos hogy bemerészkednék egy ilyennel a vakumon, ráadásul majdnem belóg az objektív elé, ultranagylátóval szerintem látszik a képen. Létezik ebből 20x30-as is, azt már biztos nem lehet gépvázon lévő rendszervakuval használni, annak ellenére, hogy ez az illusztráció szerepel a weboldalon.
Kategória: Tesztek
2013. november 21., csütörtök 19:28

Fénysuli - 8. rész: Softboxok

A Fénysuli "aktuális adásában" a softboxokat vesézzük ki, mint a műtermi fényképészet legnépszerűbb fényformálóját.


A softbox lényege az, hogy egy vagy két diffúzoron keresztül engedi át a fényt, ezáltal megszórva azt. A belsejük a fény minél hatékonyabb kihasználása érdekében ezüst, bár készítettek már fehér belsejű softboxot is, ha jól emlékszem Joe McNally kísérletezett ilyennel. A vaku tehát egy ezüst belsejű dobozba villan, amiben össze vissza pattog a fény, végül áthalad egy belső diffúzoron, ami megszórja, majd egy külső diffúzoron, ami még inkább szórt fénnyé teszi. Ennek köszönhetően ha softboxot használunk, felülettel világítunk, nem pedig pontszerű fényforrással. Minél nagyobb a felület, annál lágyabb a fényünk. Egy softbox akkor jó, ha a külső diffúzorvásznon akárhol mérünk fényt, azonos eredményt kapunk. Amennyiben a softbox közepe fényesebb, mint a szélei, ott vannak problémák. Ez akkor szokott előfordulni, ha nincs belső diffúzor a boxban, vagy ha rendszervakuval használjuk, ami alapvetően előrefelé szórja a fényt, ellentétben a stúdióvakuval, ami csupasz villanócsöve révén minden irányba.

A softbox és az ernyő közti különbséget nem is lehetne jobban leírni, mint a Mikrosat webáruházában olvasható: "Az ernyőkkel szemben a fény sokkal határozottabban egy irányból érkezik, nem szóródik minden irányba. Ahova fordítjuk oda világít." A softbox ezen tulajdonságát kétféle módon is fokozhatjuk. Az egyik az, amit a Lastolite alkalmaz, miszerint a softboxoknak nagy pereme van, így kevésbé szóródik oldalirányba a fényük:
Lastolite Softbox: ezüst belső felület, belső és külső diffúzorvásznak, oldalt nagyméretű fényterelőkkel
A másik módszer pedig, ha szövetanyagból készült méhsejtrácsot teszünk a softboxunkra. Ez még inkább egy irányba tereli a fényt, így lágy kontúrokat kapunk a nagy világító felület miatt, de mégis sötét árnyékokat, mert a fényünk nem szóródik minden irányba. Igazán szép fény ez, azonban nem minden softboxra tudunk méhsejtet tenni, mert ennek behelyezéséhez kialakított tépőzáras hely kell a softbox peremén. Nem minden softbox van így kialakítva.
Softbox méhsejtráccsal
Méhsejtrácsnak kialakított tépőzár a softbox belső peremében. (Mellesleg a képen épp egy fehér belsejű boxot látunk)
Softboxból több formájút is kaphatunk, menjünk sorban.

Négyszögletű softboxok


Teljesen prózai oka van annak, hogy miért ilyen a softbox formája: azért mert a lakások ablakai is ilyenek, és a softbox ezek fényét igyekszik imitálni. Ha a modellünk szemében tükröződik egy négyzet, azt természetesnek láthatjuk, hiszen ha az ablak tükröződik benne, az ugyanígy néz ki. Néhányan még egy nagy + formájú maszkot is tesznek a softboxra, hogy tényleg úgy nézzen ki a csillanás, mintha ablak lenne. Ha tárgyat világítunk softboxszal, akkor is jobb, ha négyzetes formával operálunk, például egy tükröződő felületen, üvegpalack oldalain stb ez húzza a leginkább tetszetős fénycsíkot.

A softbox mérete változatos lehet, de alapvetően azt mondhatjuk, hogy sztenderd méretek léteznek a piacon: centiméterben mérve 40x40, 50x50, 60x60, 80x80, 50x70, 60x90, 80x120. 80x80-tól fölfelé már egész jó méretekről beszélünk, ez alatt inkább csak közeli portréhoz alkalmas boxokat vehetünk. Ezek a leggyakoribb méretek, de előfordulhat, hogy ettől eltérőt találunk itt-ott.

Stripboxok


Magyar nevükön csíkboxok. Ezek keskeny és hosszú speciális boxok. Rendszerint élfényhez használják őket, illetve olyan szituációkban, ahol nincs szükség széles, túl nagy területet megvilágító fényforrásra. Sokan egyébként elintézik annyival a stripboxot, hogy egy normál softboxot maszkolnak ki fekete kartonnal vagy textillel, így ugyanazt a hatást érik el. Nem tévesztendő össze a stripbox a striplite-tal, utóbbi egy állandó fényforrás, amiben neoncső világít a lámpa teljes hozzában.

Nyolcszögletű softboxok


Népszerűbb nevükön octobox, vagy octabox fényformálók. Hogy a kettő közül melyik, az szerintem olyan vita lehet, mint a fölött vagy felett eldöntése. Annak, hogy ezeket a boxokat nyolcszögletű változatban adják ki, két indokot szokás felhozni. Az egyik, hogy egy bizonyos méret fölött/felett (:-)) ez a forma könnyebben kezelhető, mivel az octoboxok átlalában 120-150cm átmérőjűek. Lévén hogy ilyen nagyok, lágyabb fényük van, mint a kisebb, négyszögletű softboxoknak. A másik indok, amit szokás emlegetni, hogy modellfotózáskor a szemben lévő kerek csillanás természetesebbnek, vagy inkább mondjuk úgy, barátságosabbnak hat, mint a négyszögletű csillanás.

Speciális boxok


Van pár fura szerzet ezen a területen. Az egyik a brollybox, amit az előző Fénysuli cikkben már kiveséztünk.
Ernyőként nyitható softbox

Ehhez hasonló az ernyőként nyitható softbox. Ezek azért kezdenek elterjedni, mert a hagyományos felépítésű softboxokat kissé macerás összeszerelni. A pálcákat egyenként be kell dugdosni a helyükre, négyzetesnél négyet, octo-nál ugye nyolcat. Majd ezeket egyenként betűzdelni a bajonettes adapterbe, először átellenben majd sorban. Aztán rájövünk, hogy egy lyukkal mellélőttünk, akkor vissza az egész. Egyes boxoknál már nem kell kivenni a pálcákat a helyükről, el lehet csomagolni a box huzatát pálcástól. Mindezek és az ernyőként egy mozdulattal nyitható box is azt mutatja, hogy már nem csak stúdióban használjuk őket, ahol egyszer elég összeszerelni aztán évekig úgy marad, hanem  helyszínre is visszük őket, cipelni kell őket, kocsiból ki, kocsiba be.

Egyesek számára idegen lehet a parabola softbox. Ezt egy ideig csak extra nagy méretben láthattuk, amit hordozható napfényként is becéztek. Extra nagy méret alatt értsük a 2-2,5 méteres átmérőt.


Manapság már kisebb méretben is kezdenek terjedni a parabolaboxok. Lényegük a hagyományos boxokhoz képest a mélyebb profil. Az egész box öblösebb, mint a hagyományos octoboxok (rendszerint több pálcát is tartalmaznak, 8 helyett 16-ot, így sokkal inkább kör alakú fénynek minősülnek).

Kialakítása miatt jobban koncentrálja a fényt egy pontba, így keményebb a fénye egy hagyományos softboxnál, főleg ha csak a belső diffúzorral használjuk. Sajátos jellemzőjük egyébként, hogy használhatjuk ernyőként is őket, tehát a vakut nem a végére csatlakoztatjuk hanem bele helyezzük és visszaverő felületként használjuk a boxot. Ennek a megoldásnak további előnye, hogy a fény fókuszálhatóvá válik.

Kategória: Fénysuli
2014. január 20., hétfő 13:51

Teszt: S mint Snoot

Mai tesztünkben néhány Mikrosatos szűkítőt mutatunk be, ugyanis háromfélét lehet kapni. Szűkítő, snoot, spot, mind ugyanazt jelenti, így a webshopban való feltüntetés ne tévesszen meg senkit, valahogy viszont nem árt megkülönböztetni őket, így maradunk a webshopos felállásnál.
Ugyan van egy negyedik verzió is, az "Optikai snoot", az azonban más tészta, mivel abban - ahogy a nevéből is kiderül - optikai elem található, fénye nagyon hasonlít egy projektor fényéhez.

A többi vakuszűkítő azonban nem csinál mást, mint leszűkíti a fényt. Ebből adódan meglehetősen nagy fényveszteséggel jár használatuk, ráadásul - mivel fémből vannak - beállítófénnyel óvatosan kell használnunk, mert pikk-pakk felforrósodnak, és maximum kesztyűben lehet pár perc használat után hozzájuk érni. Célszerű emiatt a beállítófénnyel célozni, de a fotózás közben a modellfényt kikapcsolni és csak a vakut használni. Kezdő stúdiófotósok ezt rendszeresen elfelejtik, tegye fel a kezét, aki nem égette még meg a kezét a fekete csőrrel! :)

A teszt során az izgatott leginkább, hogy segít-e a fényveszteségen az, ha a szűkítő belseje ezüst színű, mert korábban csak fekete belsejűt használtam. Jelentem nem sokat, vagy épp semmit sem.


Az első tesztalany a legolcsóbb (Szűkítő méhsejtráccsal néven a webshopban) és talán legismertebb szűkítő, kívül-belül fekete. A Mikrosatos verziónak is pici méhsejtrács van az elején, azonban ezt egy kupakos megoldással látták el, így könnyedén le-felszerelhető. Más példányok, amikkel találkoztam nem ilyenek voltak, hanem úgy kellett egy rugós gyűrűvel beszorítani a méhsejtrácsot, természetesen belülről, ahol az ember keze sehogy se fért be a lyukba, így ha egyszer véletlenül kiesett a méhsejtrács, kínszenvedés volt visszarakni. A Mikrosatos megoldás a kupakkal sokkal célszerűbb és bármikor levehetjük, ha nincs rá szükség. A csőr átmérője 6cm.

A második tesztalany (Spot szűkítő néven a webshopban) formája nem a hagyományos szűkítőket követi. A csőrében ennek is méhsejtrács van, de jóval nagyobb, mint a többi szűkítőé, ezért nagyobb átmérőjű fénykört is produkál, mint a többi. Van rajta egy rugós kapocs, amit kiakasztva elvileg le lehet venni a csőrét, és egy nagyon tág és pici reflektort kapunk, azonban nekem nem sikerült leszedni, feszegetni pedig nem akartam. A csőr átmérője ennél a snootnál 9cm, a belseje ennek a változatnak ezüst színű.




A harmadik tesztalany (Snoot szűkítő néven a webshopban) hasonlít az első verzióhoz, mérete azonban jóval nagyobb és a belseje ezüst. Mivel az első tesztalany csőre 6cm átmérőjű, ennek pedig 5cm, így ez jobban leszűkíti a fényt, ergo még nagyobb fényveszteséggel kellene járjon a használata. Én ezt nem tapasztaltam, vagyis elképzelhető, hogy az ezüst belső valamit segít a fényhasznosításon. A méhsejtrácsot ebből a verzióból is könnyű eltávolítani és visszahelyezni, hasonló kapcsos megoldással dolgozik, mint a második tesztalany csőre.

Ami a fényüket illeti, a szűkítés mértéke értelemszerűen a csőr átmérőjétől függ, így sorrendben a legszűkebbtől a legtágabb felé haladva így néz ki a történet: 3. tesztalany (nagyméretű, ezüst belsővel), 1. tesztalany (kisméretű, fekete belsővel), 2. tesztalany (fura formájú, levehető csőrrel).

Íme a példák, a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében az 1. és 3. verziót egymás alá raktam. A vaku a kis asztaltól kb 2-2,5 méterre volt.

Lassan megismeritek a lakásom összes részét :D

Viszont rossz hírem van. Aki szeret szűkítőzni, spotvilágításokkal játszani, az valószínűleg kénytelen lesz megvenni legalább kétféle méretűt, mivel ezek értelemszerűen nem fókuszálhatók. Ha nagyon pici fénykörre van szükségünk akkor 5 centiset használjunk, ha nagyobb fénykörre, válasszuk a 9cm-est.

Ha viszont nem akarunk ekkora fényveszteséget (lévén hogy átlag "stúdiós" rekesznél a szűkítővel már egy 600-as vaku is köhög), az optikiai snootot kell választanunk, ami jóval drágább, ellenben lehetőségünk van vele különféle mintákat vetíteni gobo-k segítségével.

Kategória: Tesztek
2014. február 10., hétfő 18:26

Teszt: Bowens bajonettes rendszervaku tartó

Ez a kis cucc már régóta érdekelt, amióta vegyesen használok stúdióvakut és rendszervakut pedig méginkább, hiszen jó lenne egyazon fényformálókat használni mindkettővel. A Jinbei Bowens bajonettes rendszervaku adaptere erre ad lehetőséget...sajnos csak néhány kompromisszum, vagy mondjuk úgy kényelmetlenség árán.

A dolog lényege ugye, hogy adott egy rendszervaku adapter, olyan L alakú, amilyet bármilyen más rendszervaku fényformálón használunk, erre helyezve a rendszervakut, annak villanófeje egy gyűrűbe kerül, ami viszont egy Bowens bajonettes foglalatot rejt magában, ezért bármilyen ilyen bajonettes stúdió-fényformálót rácsatolhatunk. Vagyis rendszervakuval használhatjuk a stúdióvakuhoz való fényformálóinkat, legyen az softbox, beauty dish, reflektor vagy szűkítő. A Jinbei megoldásában találunk egy ernyőtartót is az adapter tetején, így ernyővel is használható, vagyis teljes a repertoár.
 

Pozitívum, hogy az egész adapter masszív darab, fémből készül, a középső csukló, ami a billentésért felel fogazattal ellátott, így nem tud lebillenni miután megszorítjuk, vagyis nagyobb/nehezebb fényformálókat is meg tud tartani.

Eddig a szép, de jöjjön a fekete leves, nem bírom ki, menjünk fentről lefelé:

  • Az ernyőtartó a tetején jó dolog, de az adaptert alapvetően arra tervezték, hogy a vakut feltéve az egészt cuccost lefelé billentsük, hiszen az állvány az alanyunknál rendszerint magasabban van, és a vaku a fényformálóval lefelé néz. Nem így az ernyő, ahol a vaku "háttal" az alanynak villan az ernyőbe és felfelé néz, vagyis az adaptert felfelé kéne billenteni. Na ezt nem lehet, mert beleakad az állványfoglalatba. Egyetlen megoldás, hogy a vakut megfordítjuk a tartóban, illetve az ernyőt is megfordítjuk, így lehet már rendesen billenteni. Kicsit macerás, ráadásul az ernyő pálcáját szorító, beépített rugós-lapka megoldást se feltétlenül úgy találták ki, hogy másik irányból toljuk a tartóba az ernyőt, de kis trükközéssel azért megoldható. Mindenesetre nem túl elegáns megoldás, szóval ernyőhöz nem ezt a kütyüt fogjuk használni az most megmondom.
Csak megfordítva lehet felfelé billenteni ernyővel

  • A Bowens bajonettet új szoktuk meg a stúdióvakuknál, hogy amikor elfordítjuk, egy rugó bekattan, kioldáshoz pedig ezt a rugós oldószerkezetet kell meghúzni, hogy el tudjuk fordítani a bajonettet. Itt nincs ilyen, a bajonettet beillesztjük a helyére, elfordítjuk, de nem kattan be semmi, nincs rugó, hanem egy csavart kell kézzel bekerni, ami a helyén tartja a fényformálót. Kioldani csak a csavar kitekerésével lehet. Persze ne gondoljunk csavarhúzóra, kellően nagy, műanyag feje van a rögzítőcsavarnak így kézzel tudjuk működtetni. Nem olyan gázos megoldás ez, működik rendesen, csak a nagy lelkesedésemben kerestem a rugós megoldást, így egy picit csalódás volt, meghát valljuk be, azért lassabb is így rögzíteni a fényformálót, mint egy rugós zárral.
  • A rendszervakut tartó L alakú adaptert csak úgy tudjuk a helyére illeszteni, ha előtte kicsavarunk egy rögzítőcsavart, ami belóg az útjába és egyébként a bajonettes szárat rögzíti az állványfoglalathoz. Ehhez már csavarhúzó kell, ki kell csavarni, becsúsztatni a sínbe az L-alakú adaptert majd csavar vissza. Így persze megakadályozza, hogy véletlenül kicsússzon a sínből a rendszervakut tartó rész, de ha szét akarjuk szedni teljesen, akkor ahhoz megint csavarhúzó kell. Ha nem akarjuk, nincs gond, de összeszerelve nagyobb helyet foglal, hiszen hosszában az L-adapter áll ki, széltében pedig a Bowens-gyűrű.
A nyíllal jelölt csavart ki kell szedni a vakutartó adapter ki- és behelyezéséhez. Ha így hagyjuk több helyet foglal.

  • Az egész L-adapter fel-le tologatásával állíthatjuk be a magasságot a saját rendszervakunkhoz, hogy épp a gyűrűnél legyen a villanófej. Az adapteren lévő vakupapucs is egy sínben van, amin a vakut tudjuk tologatni, hogy mennyire toljuk be a fejét a Bowens-gyűrűbe. Itt kezdődnek a problémák. Ha hosszúkás rádiós kioldón van a vakunk (pl Yongnuo RF-típusok vagy a Pixel kioldói), olyan hamar ütközik neki a függőleges sínnek a kioldó, hogy a vaku feje még el se éri a gyűrűt. Ha levesszük a kioldót és megpróbáljuk alternatív módon összekötni a vakuval (pl. kábellel), tehát csak a vakut tesszük a papucsba, akkor a vaku eleje fog előbb utóbb beleütközni a tartószerkezetbe. Így már jobban bent van a fej, de még mindig nem az igazi, persze múlik azon is, hogy milyen vakunk van. A hosszabb fejű vakuk jobban benyúlnak a gyűrűbe, a rövidebb fejűek kevésbé. Mi lehet a megoldás? Semmi. Ha megfordítjuk a vakut, hogy a kioldó kifelé álljon, a fejet meg 180-fokban visszafordítjuk, akkor még annyira se ér be a fényformálóba a fej, hiszen a rendszervakuk alapvetően előrefelé állnak. Ha oldalra fordítjuk, akkor meg fej nem lesz a gyűrű közepén. Szóval valahogy sehogy sem jó. :( Nem mondom, hogy használhatatlan, softboxnál ez annyira nem számít, és végül a tesztem során a beauty disht is egészen jól kitöltötte fénnyel a rendszervaku, szóval simán lehet, hogy csak túlspilázom a problémát.
Rövidebb fejű vakuval, kioldóval (Yongnuo 460+RF-602)

Rövidebb fejű vakuval, kioldó nélkül (Yongnuo 460)

Hosszabb fejű vakuval, kioldó nélkül (Yongnuo 560)
Oldalra fordítva rossz helyre kerül a vakufej
Azért kivillantja szépen (alsó képen a hotspot alulexponálva)

  • Az egész rendszervaku adaptert billentő csukló szorítója olyan nagy, hogy az én 55cm-es beautymba beleakadt. Persze a dish lötyög annyit az adapterben, hogy elférjen a csavar és meg lehessen szorítani, egy softboxnál pedig már bele se érne, de ez is egy olyan dolog volt, ami nem túl jó ergonómiára vall. Mondtam már máskor és máshol is, hogy sokszor ez a különbség a kínai és a márkás cuccok között, hogy az kínai sokszor nem figyel az ergonómiára: ez beleér abba, amaz beleütközik ebbe, emiatt macerás.
Mindenhol beleakad

Végszó? Nem rossz, de lehetne sokkal jobb is. Ám ha a Bowens bajonettes fényformálóinkat akarjuk rendszervakuval használni, nincs igazán más megoldás, ez van, ezt kell szeretni.

A Jinbei ET-1 Bowens bajonettes rendszervaku adapter 12.500 Ft-ért kapható a Mikrosatnál.
Kategória: Tesztek
2014. március 08., szombat 16:28

Gary Fong LightBlade

Az öreg Gary Fong új fényformálót fejlesztett ki rendszervakuhoz, a neve LightBlade. Okos találmány!

A dolog lényege, hogy a diffúz fehér felületen kis félgömböket helyezett el, így kiválóan hasznosítja, vagyis veri vissza a ráeső fényt. A formája megegyezik a vaku vertikális fényszórásának szögével, így a felhelyezése nem is a vakufej hosszabbik oldalára történik, hanem az oldalára, mindezt gumírozott tépőzárral. Így, hogy a vaku oldalán van a reflektorlapka, könnyedén tudjuk használni portré és fekvő állásban is.

Az alábbi videón maga Gary Fong mutatja be találmányának működését:

Kategória: Hírek
2014. március 13., csütörtök 10:44

Teszt: 10.000 Forintos softboxok

Kétféle méretű akciós softboxot kínál a Mikrosat jelenleg 10ezer Forint körüli áron. Ez jóval az átlagos softbox árak alatt van, ezért kíváncsi voltam a minőségre. A két tárgyalt fényformáló egy 60x90-es és egy 80x120-as softbox, mindkettő méhsejtráccsal.
A 60x90-es box egyébként kb 15ezer Forintról, a 80x120cm-es változat kb 18ezer Forintról került leárazásra sorrendben 9.900,- és 11.900,- Forintra.

Kérdés, hogy ennyi pénzért mi maradt ki ezekből? Úgy tűnik semmi lényeges, nincs átverés, sem apróbetű. Teljesen korrekt fényformálók minőségi alapanyagokból, talán a kényelmi rész, ami az alacsony ár áldozatául esett.

Mindkét softbox a szokásos ezüst belsővel és dupla diffúzorral érkezik. A belső diffúzort rugóskapoccsal lehet rögzíteni a beépített gumis hurkokhoz. A külső diffúzor a softbox peremén vastagon körbefutó tépőzárba rögzíthető, ha szeretnénk az irányítottabb fényt produkáló méhsejtrácsot is használni, érdemes hagyni neki helyet a tépőzáron, és a vásznat beljebb rögzíteni. A diffúzorok anyaga jó gyártóhoz méltóan nem UV reagens (áruházi kasszánál pénzvizsgálóval tesztelve :D), ez alapvető elvárás egy stúdió-fényformálónál.

A softboxok bajonettje Bowens típusú, de opcionálisan vásárolhatunk hozzá egyéb bajonettes adaptert is Henseltől, Broncolortól, az Elinchromon át a Multiblitzig. A bajonett anyaga értelemszerűen fém, önállóan elforog, tehát a fenti képen látható módon el tudjuk fordítani a rögzített softboxot vízszintesbe.

Az összeszerelés a négy merevítő pálcával gyorsan megvan, a pálca ráadásul két helyen is rögzül a boxba (zsebbe csúszik a csücsköknél, illetve a box belsejében is át kell bújtatni egy fülön, ami mindig a helyén tartja), így összeszereléskor is könnyebb dolgunk van, és szétszerelés után szállításkor is benthagyhatjuk a helyükön, ha akarjuk.

A softbox váz mindkét oldalán találunk egy-egy kis ablakot, ahol benézhetünk, benyúlhatunk a boxba izzócseréhez stb.

Egyetlen kényelmetlen megoldást találtam, mégpedig az adaptergyűrűn: mind a négy pálca csak simán becsúszik a neki kialakított lyukba, befelé még meglepően könnyen is megy összeszereléskor, de kihúzni annál nehezebb. A jobb softboxokon az egyik pálca lyuka rendszerint úgy van kialakítva, hogy szétszereléskor a pálca kibillenthető, így kevésbé feszül a merevítés és könnyebb őket eltávolítani. Ezen nincs ilyen "kibillentős" lyuk, így a múltkori SUN reflektorhoz hasonlóan erre a boxra is azt mondanám, hogy elsősorban arra lett kitalálva, hogy összeszerelik egyszer, elhelyezik egy stúdióban és utána úgy marad. Állandó hurcoláshoz kevésbé alkalmas, mert hiába könnyű összeszerelni, ha a munka végeztével macerás szétszedni.

A mobilitásról még annyit, hogy a méret itt bizony számít. A 60x90-es meglehetősen kompakt, akár rendszervakuval és Bowens adapterrel is bátran használható, bárhol könnyedén felállítható. A 80x120cm-es viszont már egy bitang méret, egy nagyobb stúdióban persze elveszik, de ha egy kisebb lakásban akarjuk felállítani, kitölti a fél szobát. "Been there, done that" - ahogy a művelt angol mondja, vagyis próbáltam. Tárgyfotózáshoz állítottam fel otthon a kb 20nm-es szobában és meglepődtem, hogy mekkora ez a box, pedig ugyanilyeneket használok a stúdióban is, de ott valahogy nem tűntek ekkorának.

A két méret fénye közti különbséget egy külön cikkben tárgyalom majd.
Kategória: Tesztek
2014. március 17., hétfő 11:48

Teszt: Lambency diffúzor

Mostani tesztünk épp aktuális, hiszen a napokban említettük meg Gary Fong nevét, aki a Lambency diffúzor feltalálója. Jó-e a tejfölösdoboz a rendszervakura?
E teszt alanya azonban nem az eredeti Gary Fong Lightsphere tejfölösdoboz, hanem egy távol-keleti utángyártott verzió. De nem is 50-100 dollárba kerül, mint az eredeti, hanem két kupakkal mindössze 5.200 Forintba. És hát vélhetőleg ugyanazt tudja, igaz az eredeti Gary Fong Lightshpere-t nem próbáltam.

Ennek a fényformálónak a lényege az, hogy megnöveljük vele valamelyest a fényforrásunk méretét, továbbá az irányán is változtassunk. Míg a direkt vakuzás (amit a lenti tesztképeken én "kobra állásnak" hívok) erős csúcsfényeket és éles, kontrasztos, sötét árnyékokat generál, addig a Lambency diffúzor használata ezen igyekszik segíteni. A fény egy jó része felfelé távozik a diffúzorból egy homorú fedélen keresztül. Ha picit sárgásabb fényt akarunk, a narancssárga kupakot tesszük rá, ha maradni szeretnénk az 5500K-nél, akkor a fehéret.

Ez a fény a plafonról visszaverődve világítja meg lágyan az alanyunkat. A vakuból jövő fény azonban horizontálisan 360 fokban is távozik a diffúzorból, vagyis az oldalsó, hátsó falakat is eléri (és pattan vissza azokról az alanyunkra), továbbá direkt fény is éri a modellünket. Ennek eredményeként a Lambency diffúzorral készült képünkön az árnyékok kontúrja egy hangyányival elmosottabb lesz (hiszen némileg megnöveltük a fényforrásunk méretét), és jóval világosabb lesz, mert a direkt vakufény mellett bőven kapunk derítést a plafonról és a környező falakról, hiszen a fény 360 fokban terjedt a helyiségben.

Kétségtelen, hogy az ezzel készült rendezvényfotó előnyösebb, tetszetősebb a direkt vakuzásnál. Az is vitathatatlan, hogy míg a sokszor a vakuhoz gyárilag járó diffúzorkupak ugyanezt az elvet követi, de nem növeli meg érdemben a fényforrás méretét, addig a Lambency diffúzorral a pár centis vakufejméret helyett kapunk egy jó 20x10centis fényforrást, így valamivel lágyabb fényt is produkál. Sokan inkább a plafonra, falra villantásra esküsznek, jómagam is ezt szoktam használni. A lenti összehasonlításban láthatjuk, hogy sokkal inkább él a lefotózott alany tekintete a Lambency diffúzorral, mint a plafonra villlantással, hiszen utóbbinál sötétben maradnak a szemek.
A kamera LCD-jén nézve nekem a Lambency-s kép és túlságosan vakus hatást keltett, a plafonra villantós sokkal inkább természetesnek tűnt. Monitoron nézve is hasonló érzéseim vannak, de annyira nem találom vészesnek a Lambencys képet. A direkt vakuzásnál azonban mindkettő jobb szerintem. Nyilván itt a modellt falhoz állítottam, az eredmény még szebb lehet, ha az alanyunk térben van (ergo nem vet árnyékot sehova) kiexponáljuk a környezeti fényt, és a Lambencyvel csak derítünk. Egy laikus talán meg sem mondaná, hogy vakuztunk. Ld alábbi fotó (sajnos ezen a képen a plafon nem játszott be, mert fából készült a födém):
5200 forintot mindenképp megér ez a kis cucc, kérdés, hogy mikor tudjuk használni? Merthogy borzasztó hülyén nézünk ki egy ilyen "tákolmánnyal" a fényképezőgépünk tetején. Egy esküvőn még csak-csak elmegy, de egy komoly céges rendezvényen...hát a fene tudja. Lehet csak meg kell szokni...
A fenti képen látható, hogy a diffúzor elég stabilan rögzül a vakun, teljesen univerzális, bármilyen méretű vakufejre rá lehet applikálni, és a tépőzáras gumiszalaggal rászorítani. Portréállásban sincs gond, így is felfelé tudjuk fordítani a Lambency diffúzort.

Használt valaki ilyet?
Kategória: Tesztek
2014. március 19., szerda 10:24

Teszt: Richter beauty dish

Fura szerzet érkezett hozzám tesztelésre, egy olyan beauty dish, amit régóta nézegettem a Mikrosat kiállítótermében. Mi a fene kerül ezen 70ezer forintba?

Bevallom őszintén nem tudom. A Richter Soft Flood beauty dish koncepciója a gyártó szerint az, hogy kétfajta fényt kombinál "a legszebb módon": középen irányított kemény fény jön a fényformálóból, a széleken pedig szép lágy fény övezi. Ez úgy történhet, hogy ebben a beauty dishben nincs deflektor (mint a hagyományos beauty dish-ekben), ami felfogná a direkt fényt, hanem helyette egy méhsejtrács van, ami irányítja az. Ilyen megoldás egyébként a Hensel beauty dish-eiben is elérhető, azoknál is van lehetőség a deflektort méhsejtre cserélni, de sajnos erről a megoldásról tesztfotót nem találtam a neten. A különbség a Henselhez képest abban rejlik hogy a Richter 56cm-es beautyjánál a méhsejt körül a teljes fényformálót lefedő féligáteresztő plexit találunk, ami hasonlóan lágy fényt ad, mint egy diffúzorbugyival felvértezett normál beauty.


Ez eddig szép és jó, de a rövid próbám során nem épp azt tapasztaltam, amit a gyártó ígér, vagyis, hogy a "legszebb módon" vegyülne a kétfajta fény, ugyanis két árnyékot kapunk, ha ezt a fényformálót használjuk, egy keményet és egy lágyat egymás mellett. A Hensel megoldását még valahol értem is, hiszen ott kétfajta kemény fény vegyül egymással, ami akár még működhet is, de a Richter-féle kemény fény-lágy fény kombinációt istók-zicsi nem értem. Ráadásul mindezt 70ezer Forintért...?

A direkt éles fény miatt nagyon előhozza a Richter beauty a bőrhibákat, egy normál fehér beauty jóval megengedőbb ilyen tekintetben. A csúcsfények sokkal harsányabbak a Richternél, az árnykékok sötétebbek, magyarán jóval nagyobb a fény-árnyék kontraszt a képen, és ez okozza a bőrhibák kiemelését is. Utóbbit Ti annyira már nem látjátok, mert a hölgyre való tekintettel néminemű gyors bőrretust azért eszközöltem a tesztfotókon. Máskülönben aludhatnék a kanapén... ;)

Az alábbi képeken jól látszik, hogy minél közelebb van a háttérhez a modellünk, annál szembetűnőbb a dupla árnyék, és hát sajnos az orrárnyéknál is látható a duplázás.

A Mikrosatnál előre örültek, hogy írni fogok erről a fényformálóról, de azt hiszem a mai cikkel nem igazán támogattam az értékesítést. :D Van ez így...


Kategória: Tesztek
1. oldal / 2

RSS modul

feed-image RSS