2017. március 06., hétfő 21:58

Hideg és kemény fények a Picolite-tal

A német divatfotós Andra, a German Grazia Online Magazine-nak készítette ezt a sorozatát, melyben a Broncolore Picolite kis vakuját használta.

Kategória: Fénysuli
2017. március 06., hétfő 21:45

Üssük le a Napot

Dustin Snipes egyik jelenlegi főprojektje úgy lefotózni a labdajátékokat, hogy a labdákat a Nap helyettesíti. Most a Broncolor és a Red Bull segítségére volt.

Kategória: Fénysuli
2017. március 04., szombat 10:53

Narniát idézi a Broncolor fotósa

Lara Zankoul a Broncolor Gen Next fotósának mindig is fontos témája volt a hidegség. Most betekintést enged, hogyan készült az alábbi Narnia krónikáit idéző képe egy Jégkirályról.

Kategória: Fénysuli
2013. július 24., szerda 11:19

Fénysuli - 1. rész: A fény fizikája

Új sorozat indul itt a Mikrosat hivatalos blogján, a vaku.hu-n, Fénysuli címmel. Elsősorban kezdőknek, a fotózással, fény használatával most ismerkedőknek szól a sorozat, de hátha a haladók is találnak benne 1-2 érdekes gondolatot.

A fény jellege


A fény mint olyan meglehetősen fura dolog. A mai napig nem tudják megmondani a tudósok, hogy hullám vagy részecske, ugyanis egyes tulajdonságai arra utalnak, hogy hullám, más tulajdonságai viszont részecske jellegre engednek következtetni. Ettől függetlenül ez a leggyorsabb elem a világon, aminek sebességét a tudósok szerint csak megközelíteni lehet, de elérni, átlépni fizikai lehetetlenség. (Jó példa volt erre valamelyik ismeretterjesztő csatornán a szupervonat, ami a fény sebességének 99.9%-val megy körbe-körbe a Föld körül. Emlékeim szerint 1 másodperc alatt 7x kerülné meg a Földet. Ha egy kislány ezen a vonaton felállna az ülésből és elkezdene előre sétálni a kocsiban, akkor a sebessége hozzáadódna a menetsebességhez, így a mozgása folyamatosan lelassulna, mert a fizika törvényei nem engednék, hogy a kislány átlépje a fénysebességet.) Megfoghatatlan, érthetetlen dolog az átlagember számára, de fogadjuk el a tényt, legalábbis addig, amíg a tudomány mást nem mond. Miért jó ez nekünk a fotográfiában? Csak egy példát mondok: Ha egy vakut egy másik vaku fényével sütünk el (CELL), elméletileg nem fordulhat elő, hogy a slave vaku nem egyszerre villan el az irányító vakuval, hiszen fénysebességgel "kommunikál" a két vaku, ami jóval hamarabb megtörténik, mint ahogy a mi fényképezőgépünkben lefut a zárszerkezet. Persze csak elméletileg, néha azért ebbe beleszól a technika ördöge.
Szóval ott tartottunk hogy hullám vagy részecske? Nem akarok komolyabb fizikai tézisekbe belebonyolódni, nem is tudnék. De van a fénynek hullám természete, ugyanis minél vörösebb a fény, annál nagyobb a hullámhossza, és annál tovább tudj terjedni a levegőben. Ugyanakkor van részecske természete is, mert ha például a bőrünket sokáig erős fény éri, lebarnul, rossz esetben le is ég. Csak érdekességképpen: a legrövidebb hullámhosszok közé tartozik a röntgen hullám. Ezt követi az UV, ami épp a látható hullámhossz határán van, de még nem látjuk. Ezt követi a látható hullámhossz, a fény, amit a fotográfiában használunk, a violától a kéken, zöldön, sárgán át a vörösig. A leghosszabb látható hulláma, mint már említettem, a vörös fénynek van. Ennél hosszabb, de már emberi szem által megintcsak nem érzékelhető az IR vagyis az infravörös fény. Ennél még hosszabb hullámhossz a mikrohullám, a radar, majd a rádióhullám.
Van más hullámtermészetű tulajdonsága is a fénynek, ami a fotográfiára hatással van (ld. szűk rekeszelés által okozott diffrakció), de ez most nem tartozik ide.

A fény színe


Az alkalmazott fényünk hullámhossza, köznyelven szólva tehát a fényünk színe többmindent meghatároz. Ezt a színt aki nem tudná Kelvinben mérjük. Ezer helyen leírták már, a 2500K színhőmérséklet kb a gyertyafény kategória, a 3200K a halogén izzó színe, a 5500K a napfény (ezt nevezzük fehér fénynek), a 7000K a borús-felhős idő színhőmérséklete, a 9-10000K vagy afeletti színhőmérséklet pedig a napsütéses árnyékban lévő szín, amikor csak a kék ég világítja meg a fotózandó tárgyunkat.

Az egy dolog, hogy befolyásolja a hangulatot (a sárgás-vöröses tónusú színnel melegebb hangulatot tudunk varázsolni a képre, a kékes fénnyel hűvösebbet), de van más szerepe is a képalkotásban. Az egyiket már említettem, ez az a tényező, hogy mennyire terjed messzire a levegőben. A legtovább a vörös szín terjed (ezért is vörös az autók hátsó helyzetjelzője, ködlámpája, vagy az Állj-t jelző közlekedési lámpa, és a Stop-tábla), a legkevésbé a kék, mindinkább a lila, ibolya, viola, kinek hogy tetszik. Jó példa volt erre a nemrég történt eset. Kollégával fotóztunk egy rendezvényen, ahol is ő szerette volna feldobni némi színfóliás vakuval a bulifotóit. Két vakut tett a tánctér köré, az egyikre ibolya-színű fóliát tett, a másikra pedig emlékeim szerint kéket. A két vaku egyenlő erővel villant, mégis az ibolyaszínű fóliával ellátott vaku fénye alig látszott a képeken. Én csak ennek a fizikai törvénynek tudhattam be a jelenséget.
A másik tényező pedig a rajz. A vöröses fény kevesebb részletet rajzol a képre, ergo életlenebb képet fog nekünk generálni, mint a kékes fény. Ezt nekem anno a fotósuliban úgy magyarázták, hogy a rövid hullámhosszal és a hosszú hullámhosszal való képalkotás kb olyan, mint vékony filctollal vagy vastag filctollal rajzolni. A vékonyabb filccel sokkal több, finomabb részletet lehet megrajzolni, mint egy vastag filccel, amivel max elnagyolt skiccet készíthetünk. Mi ebből a tanulság? Ha olyan témát fotózunk, amit rengeteg apró részlet, textúra jellemez, inkább kékes fénnyel világítsuk meg (és passzintsuk hozzá a fehéregyensúlyt), mint sárgás fénnyel. Nem kell ezt nagyon túlspilázni, a vakufény erre tökéletesen alkalmas, de semmiképpen ne halogén vagy más alacsony Kelvinű fényforrással világítsunk ilyenkor.

Mára ennyi, folyt köv hamarosan a komolyabb dolgokkal! :)

UPDATE: mint írtam a cikk elején, nem akartam és nem is tudnék belemenni mélyebbre ható fizikai vonatkozásokba, helyettem megtette Zsolt nevű olvasónk. Idézem:
"A bőrünk az anyagi természet miatt ég le." Ez így elég pongyola megfogalmazás.
Helyette előbb részletezni lehetne: Elektromágneses sugárzásnak a 400 nm től 700nm ig terjedő részét látható fénynek nevezzük. Felette és alatta .... stb-stb. Hullámtermészete és anyagi természete is van. Az anyagi természetű részét fotonnak hívjuk, mely a sugárzás energiáját szállítja. Ettől a fotonenergiától ég le a kezünk ill. az UV-B sugárzás kb. 4 eV-os fotonenergiájától.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Iboly%C3%A1nt%C3%BAli_sug%C3%A1rz%C3%A1s

A vonalas / folytonos színkép nincs kibontva pedig ez nagyon fontos a fotózás szempontjából.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%ADnk%C3%A9p

Az ibolya és egyáltalán a színszűrők hatása meg nem a közegben lévő terjedéstől függ (ilyen kis távolságon mint a szoba), hanem attól, hogy az eredeti fényben az adott szűrő által áteresztett hullámhossz milyen erősségű volt és persze az adott hullámhossz érzékelési erőssége sem lineáris."

Kategória: Fénysuli
2013. július 30., kedd 08:36

Fénysuli - 2. rész: A fény karaktere

A második részben picit távolodunk az unalmas fizikától, és a fény minőségét kezdjük el boncolgatni.

A fény karaktere


Kezdek bajban lenni ezekkel az alcímekkel, mert innentől már nem igazán vannak egyszavas leírások. Ez a szekció arról fog szólni, hogy megkülönböztetünk kemény fényt és lágy fényt. A fény karakterének e két véglete létezik, a köztük lévő "játék-lehetőség" gyakorlatilag végtelen. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, csak különböző, mindkét véglet másra alkalmas. Ha valaki azt mondja, hogy a lágy fény jobb, az téved. Ha valaki azt mondja, hogy "én lágy fénnyel szeretek fotózni", az ugyan lehet stílus kérdése is, de sok esetben csak arról van szó, hogy kemény fénnyel fotózni nehezebb, és az illető inkább a "fool-proof" lágyfényt részesíti előnyben, mert fél kemény fényt használni.

Az, hogy a fény karaktere milyen, attól függ, hogy a fényforrásunk mekkora méretű. Ez lehet pontszerű fény, és lehet nagyméretű fényfelület. A pontszerű fényforrás produkál kemény fényt, a felület pedig lágy fényt.

Kemény fény

A két legkeményebb fény szinte mindenki számára elérhető. Az egyik maga a direkt napsütés, a másik meg - röhögni fogtok - a mobiltelefon "vakuja". Semmilyen más, hétköznapi fényforrással nem lehet olyan szép árnyékkontúrokat kreálni, mint egy mobiltelefon apró lámpájával, mivel viszonylag erős, de nagyon pici. Egyszer próbáljátok ki. A kemény fény jellemzője ebből már ki is derül: pontszerű fényforrásból érkezik, és kemény, éles kontúrral rendelkező árnyékot produkál. Ez az átka, de ez az előnye is. Átka azért, mert mindent megmutat, azt is amit néha inkább elfednénk (ti. ráncok, pattanások stb), előnye azért, mert a test, az arc idomait nagyon szépen ki lehet hangsúlyozni vele.

Portré kemény fénnyel
A kemény fény további jellemzője, hogy a távolság függvényében négyzetesen csökken, vagyis ha nem távoli, erős fényforrásunk van (nap), hanem közeli gyengébb (vaku), akkor nagyon hamar fogy a fény, ahogy az alanyunktól távolabb helyezzük a vakut, illetve jóval erősebb lesz a hatása, ha közelebb visszük. Ez például akkor is problémát jelenthet, ha egy ilyen fénnyel világítunk meg egészalakot, ugyanis ilyenkor ha fejmagasságban megfelelő a fényerő, az biztos, hogy a lábak felé már kevés lesz (feltéve ha meg akarjuk mutatni a fotón pl a nadrágot is, mert mondjuk egy divatárucégnek fotózunk). Ha viszont jó messze visszük a vakut és nagyot durrantunk vele, akkor pár méter távolság nem fog olyan látványos változást eredményezni (cserébe elképzelhető, hogy olyat is megvilágítunk a környezetből, amit nem akarunk). Azt viszont tudni érdemes, hogy minél távolabb visszük a fényforrást, egyre inkább pontszerűvé válik az alanyunkhoz viszonyítva, így egyre keményebb lesz a fénye.

Jellemzője még a kemény fénynek, hogy miután kemény, kontrasztos fény-árnyék hatást eredményez, és ezt nem csak globálisan teszi, hanem lokálisan is, magyarul szépen kirajzolja az apró részleteket, ezért a kemény fénnyel világított fotót a szemünk élesebbnek érzékeli.

Lágy fény

Ha nem pontszerű a fényforrásunk, hanem - ahogy mondani szokás - felülettel világítunk, lágy fényt kapunk. Ez azt jelenti, hogy a fény okozta árnyékok kontúrjai átmenetesek lesznek. Portréfotózásnál, főleg hölgyek esetében előszeretettel alkalmazzák jótékony hatása miatt, ugyanis kevésbé emeli ki a ráncokat, bőrhibákat. Lágy fényt adhat a felhős ég, vagy a kék égbolt, ezek a legnagyobb felületek, amit használhatunk, de adhat ablak is (persze amelyiken nem süt be közvetlenül a nap), illetve ha mesterséges fényforrást használunk, adhat például négyszögletű softbox, nyolcszögletű oktobox, ernyő, de adhat egy fal, vagy egy derítőlap is amire rávillantunk, vagy rávilágítunk. Értelemszerűen minél nagyobb a fényforrásunk (felületünk), annál lágyabb lesz a fényünk, annál kevésbé dominánsak az árnyékaink, bizonyos esetben még akár el is tüntethetjük azokat.
A lágy fényre kevésbé jellemző a távolság okozta fényveszteség. Ha végtelen méretű világító felületünk lenne, egyáltalán nem lenne jellemző rá, ugyanis minél messzebb mennénk a fényforrástól, annak annál nagyobb része világítana meg minket, tehát a ránk eső fény mennyisége nem változna. Ezt hívják Lambert-effektusnak, csak hogy tudjátok :) De mivel nem létezik végtelen méretű felület, ezért azt mondjuk, hogy a lágy fény használata kevésbé érzékeny a távolságra, mint a kemény fény, de itt is vannak határok: minél messzebb viszünk például egy softboxot az alanytól, annál inkább tendál a pontszerű fényforrás felé, így keményedik a fénye.
(Oké emberi léptékkel mérve létezik végtelen méretű fényforrás, az égboltot végső soron annak tekinthetjük, ergo teljesen mindegy hogy felhős időben 100 méter magasan, vagy épp a talajon fotózunk valakit, pont ugyanannyi fény lesz rajta).
A fent leírtakból kiindulva viszont elmondhatjuk, hogy a kevésbé kontrasztos fény-árnyék viszony miatt a lágy fénnyel megvilágított fotót kevésbé érzékeli a szem élesnek.

Portré lágy fénnyel


Melyik mire jó tehát? Nyilván ha van egy jó 40-es női portréalanyunk, aki nagyon nem szeretne 40 évesnek látszani, akkor a lágy fényt használjuk, hogy minél kevésbé hangsúlyozzuk a ráncait. Ha viszont egy szálkás testű pasit fotózunk, használhatunk keményebb fényt, így minden egyes izom látszani fog, ha ügyesek vagyunk még azok is, amikről a fotóalanyunk se biztos hogy tudott. :) Ugyanez igaz, ha olyan tárgyat fotózunk, aminek strukturált a felülete, azt illik bemutatni fotón, ilyenkor használjunk keményebb fényt, ami a fény-árnyék játékkal rögtön térbelivé varázsolja a tárgyat és annak felületét.
Kategória: Fénysuli
2013. augusztus 10., szombat 07:53

Fénysuli - 3. rész: Derítőlapok

A fénysuli mai részében elkezdjük kivesézni a fényformálókat.

Az előző részből ugye kiderült, hogy van nekünk kemény és lágy fényünk. Néhány esettől eltekintve (pl. borús idő, vagy ablakfény) rendszerint alapból kemény fény áll rendelkezésünkre, ilyen a napsütés, a vaku vagy a reflektorfény. Itt szeretném megjegyezni, hogy létezik mindenféle "fancy" fényforrás a boltokban a fotósok számára, de nem feltétlenül ez a titka a jó fotónak. Nyilván fotózáshoz ezek a legjobbak, a vakuk és az állandófényű ilyen-olyan reflektorok, fénytablók a fotósok életét segítik és könnyítik meg, kezelésük, kompatibilitásuk révén gyorsítják a munkát. De - és itt jön a DE - nem csak ezek alkalmasak fotózásra, hanem mindenféle fényforrás alkalmas fotózásra, és ha képesek vagyunk jól használni, megzabolázni a nyers fényt, akkor "fegyver" lehet a kezünkben egy 10ezer forintos kínai, vagy épp egy 20 éves Chinon rendszervaku, egy elemlámpa, egy gyertya, egy "baumaxos" építkezési reflektor, az autó fényszórója, vagy épp a holdfény. Ergo a jó fotósnak csak fény kell és tudja használni azt. Akár nyersen, akár megformázva.

Lássuk mivel formázhatjuk a fényt? Először a meglévő fényt formáló eszközökkel kezdünk:

Derítőlapok


No ebből rengetegféle létezik: olcsó és drága, kicsi és nagy, 1 színű, 2 színű, 4 színű, 5 az 1-ben, 7 az 1-ben, 8 az 1-ben. Menjünk sorban.
A nevében ugye az szerepel, hogy derítő, azonban nem csak derítésre használhatjuk, indirekt fénye lehet akár főfény is.
(Jah, káromkodom itt...kétféle módon világíthatunk: olyan eszközzel aminek saját fénye van, és olyannal, ami visszavert fényt sugároz, ez a direkt és az indirekt fény közti különbség /nyilván az indirekt fényhez szükségeltetik egy direkt is/. Ebbe bele szokták keverni az átmenő, diffúz fényt is, de az végső soron csak egy megszórt direkt fény).

Használatának lényege, hogy a meglévő fényt koncentráljuk vele egy pontba, vagy a direkt fény okozta árnyékokat derítjük vissza a segítségével, hogy az árnyékos részek kevésbé legyenek sötétek, kevésbé legyen kontrasztos a világításunk.



Kezdjük a derítőlap méretével. Ahogy a múltkori kemény fény - lágy fény leírásból már tudjuk, a méret arányos a fény lágyságával, tehát minél nagyobb a derítőlapunk, annál lágyabb lesz a fénye (legalábbis ha fehéret használunk mindenképpen, de erről később). A másik lényeges momentum a derítőlap méretének megválasztásakor, az a fotózandó téma mérete, amivel a derítőlapunk méretének egyenesen arányosan kell növekednie. Sokszor látok embereket 60-80 centis derítőlappal egészalakos képet készíteni. Nyilván azért használnak 60 centiset mert az a legolcsóbb. Pedig ezeket a pici derítőlapokat inkább tárgyfotózáshoz találták ki, portréhoz az alaphang a 80-100cm átmérőjű. Ún. headshothoz elég lehet a 80cm-es, félalakhoz már minimum 100-110cm-es kell, egészalakhoz pedig 150-200cm-es. Már ha szeretnénk tetőtől talpig megvilágítani az alanyunkat. Márpedig ha természetes világítást szeretnénk imitálni, akkor illik nem csak a fejét világítani, vagy deríteni a modellnek, mert ellenkező esetben elég hülyén néz ki az esetek többségében.

A fotózáshoz használatos derítőlapok rendszerint összehajthatók, összecsukhatók, de stúdiókban (ahol van elég hely tárolni és nem kell szállítani) előszeretettel használnak hungarocell táblákat is erre a célra. A hungarocell azért is jó ilyen szempontból mert nem UV reagens (ahogy a softboxok fehér vászna sem az), így a rá eső fény UV tartományát elnyeli, ami esetleg életlenítené a képünket. De derítőlapként használhatunk egy táblát, lepedőt, bármit, ami felület és fényvisszaverő. A fotózásra szánt, összecsukható derítőlapok készülhetnek rugalmas merevítéssel, és lehetnek merevvázasak is. Előbbieket rendszerint 8-as alakba vagy félbehajtva lehet összecsukni, utóbbiakat pedig csuklókkal, zsanérokkal látják el, és így lehet összecsukni őket.



A másik fontos tulajdonság a derítőlap színe. Ez lehet fehér, fekete, ezüst, arany, ezüst és arany keveréke, fehér és arany keveréke, fehér és ezüst keveréke. Menjünk sorban:
  • fehér: ez adja a leglágyabb és egyben leggyengébb fényt, és szinte mindig kemény fényt derítünk vissza vele (pl. napsütést, vagy vakufényt). Ugyan felveszi a beeső fény színét, de fakítja azt, tehát ha narancsos-sárgás a fényünk, a derítőlap által visszavert fény kevésbé lesz sárgás.
  • fekete: ez valójában nem derítés, hanem negatív derítés, de nevezik négerezésnek, flagnek is. Célja a fény elvétele a témáról, amelyik oldalra tesszük, oda kevesebb fény jut, kontrasztosabbá téve ezáltal a világításunkat.
  • ezüst: a legkeményebb legkontrasztosabb fényt adja és egyben a legerősebbet is, tehát ez veri vissza a legtöbb fényt. Rendszerint azonban lágy fény visszaderítésére (visszaverésére) használjuk, ugyanis ha kemény fényt derítünk vissza vele, az szinte ugyanolyan erős és kemény lesz, mint az eredeti fényforrás, és az nem néz ki túl jól, olyan lesz, mintha a Tatuinon lennénk és két nap sütne kétoldalról (bocs, még a Tatuinon se két oldalról sütött). Azt érdemes még tudni, hogy az ezüst derítőlap fénye kicsit hideg tónusú. Az ezüst anyagok is lehetnek változók, lehet fényesebb ezüst és lehet mattabb is.
  • arany: a második legkeményebb fényű derítőlap, az ezüsttel ellentétben azonban nem hideg tónusú, hanem amolyan naplementés, sárgás hangulatot ad a fénynek. A mai világban már-már giccsesnek hat, inkább a 70-es, 80-as években volt közkedvelt a szerelőműhelyek falain lévő meztelen nős naptárakon. Van amikor azonban épp a sárgás fény a cél, például ha vakufényt szeretnénk összepasszintani izzófénnyel, akkor érdemes a vaku fényét arany derítőlapról visszapattintani és hasonlóan sárga lesz, mint a halogénizzó fénye.
  • keverék derítőlapok: ezek a fentiek kombinációi, átmenetet képeznek a fehér-ezüst-arany színek között. A fehér-ezüst keveréket soft-silvernek hívják, a fehér-aranyat soft-goldnak, az arany ezüst-keveréket pedig sunshine (vagy sunlite), magyarul napfény színűnek. A keverést csíkozással oldják meg, így a derítőlap felületén kb. 2mm-es ezüst és arany, ezüst és fehér, stb csíkok, vagy épp cikk-cakkok váltják egymást. A profibb derítőlap gyártók még ezen belül is gyártanak verziókat pl. több ezüst-kevesebb fehér, vagy fordítva, így a soft-silvernek is van 2-3-4 fajtája.

Eddig a derítésről volt szó, tehát arról az esetről, ha az árnyékokat szeretnénk "kinyitni". A derítőlapok ezüst felülete azonban arra is jó, hogy karaktert adjon a meglévő fényünknek (magyarul főfényként használjuk). Ha például borús időben fotózunk, az ezüst derítő elegendő szokott lenni ahhoz, hogy az ég fényét koncentrálja a modellre, így az egyik oldalról, ha csak fél-egy fényértékkel is, de erősebb fény tudunk produkálni, így máris nem lesz olyan lapos a világításunk. Ugyanez igaz arra is, ha árnyékban lévő modellre teszünk főfényt azzal, hogy az ég fényét, vagy akár a napfényt beirányítjuk az ezüsttel az árnyékba. Napfény esetén ilyenkor komoly fényerőt képes produkálni az ezüst derítőlap.

A legnagyobb ezüst derítőlapot eddig egy pár héttel ezelőtti reklámfilm forgatáson láttam jártamban keltemben a Parlament melletti Olimpia parkban. Ez egy tükrökből, vagy legalábbis ezüst színű tükröződő anyagból készült kb 5m x 3m-es panel volt, 45 fokban a földre helyezve. Ezzel irányították be a déli napfényt a fák alatti árnyékos területre, ahol a szereplők mozogtak.

Diffúzorok


Külön említem, de mégis egy kalap alatt a derítőlapokkal, ugyanis a legtöbb ember "ötazegyben" derítőlapot használ, aminek az 5. felülete/funkciója a kivehető belseje, a féligáteresztő anyagból készült fehér diffúzor. De nem csak így találjuk meg a boltokban, lehet önmagában is kapni, ha a merevvázas, keretes típusokat nézzük, gyakorlatilag a határ a csillagos ég, a filmesek például nem ritkán szobányi méretű diffúzorokat használnak.

Hogy mi a célja? Szükség esetén megszórja az erős napfényt (vagy ha akarjuk vakufényt), lággyá, egyenletesen eloszlóvá téve azt. Általa igen szép fotókat tudunk készíteni akár tűző napsütésben is. Lényege ugye, hogy a pontszerű fényforrásunkat (ld. a nap), átalakítja világító felületté, így kevésbé kontrasztos fény-árnyék viszonyt produkál. A méret itt is nagyon fontos, ugyanis igazodnia kell a képkivágásunkhoz: ha csak közeli portrét fotózunk, elegendő egy kisebb diffúzor is, mert közvetlenül az arc mellé helyezve már nem lesz benne a képkivágásunkban. Tágabb képkivágásnál viszont már ugye egyre messzebb kell mennünk vele a modelltől, hogy ne lógjunk bele a képbe, így ha a diffúzorunk nem elég nagy, az árnyéka nem fogja befedni a képkivágásunkat, és "kilóg a lóláb". Képzeljünk csak el egy félalakos fotót, ahol az arcon diffúz lágy fény van, melltől lefelé pedig kemény napsütés, sőt a diffúzort tartó kezek, vagy állványok árnyéka is látszik. Nem egy szívderítő látvány ugye? Emiatt van az, hogy a filmesek gyakran 5-6 méter hosszú és ugyanilyen széles diffúzorokat használnak, például szabadtéri interjú vagy akár egy filmjelenet felvételéhez, ugyanis a négy lábon álló, sátor méretű diffúzorpanel alatt szabadon mozoghat a szereplő.



Még egy megjegyzés a derítőlapokkal és a diffúzor panelekkel kapcsolatban, ez pedig az áruk. Az kétségtelen, hogy a legolcsóbb világítástechnikai eszközök, mégis sokrétűek, mobilisek, és akár kiválthatunk/helyettesíthetünk velük egy lámpát. Ugyanakkor elég nagy szórás van az árak között még így is, az olcsó kínai termékektől a márkás amerikai cuccokig széles a kínálat. Hogy mi a különbség köztük? Azt le kell szögezni, hogy a funkcióját mindegyik betölti, a kérdés csak az, hogy meddig. Az olcsó kínai derítőlapok minősége vegyes lehet, de nem mondanám élből, hogy mindegyik rossz. Van olyan, amin egy év után a hajtogatástól, gyűrődéstől megrepedezik az ezüst vagy arany bevonat és lassan lepereg róla. Ez az egyik jellemzője az olcsó derítőlapoknak, a másik pedig a zippzár és a varratok megbízhatósága, amik szintén hajlamosak elromolni egy idő után. A drága derítőlapok és panelek ennyivel tudnak többet. De például van nekem egy 2m x 1,5 méteres, összecsukható, merevvázas 4in1 derítőpanelem is, szintén kínai gyártmány (bár így sem volt olcsó, 50ezret kértek el érte a boltban anno, de amerikai verzióban egy hasonló 100 fölött lett volna), az egy dolog, hogy a tépőzárnál a varratok elég hamar elkezdték megadni magukat (a vásznak tépőzárral rögzíthetők a kereten), de ami bosszantóbb, az az, hogy a fehér felületet itt sem bírták az ezüsttel kombinálni, helyette a feketével varrták össze. Az egyik probléma ezzel hogy fehér-ezüst vegyes használat esetén állandóan cserélgetni kell a vásznat, ami ekkora méretnél különösen macerás, a másik probléma pedig az, hogy a fehér anyag túl vékony, és mivel rávarrták a fekete hátuljára, utóbbi enyhén átüt a fehéren. Így a fehér felületem nem hófehér, hanem halványszürke, ergo kevésbé hasznosítja (veri vissza) a fényt, mint egy hófehér anyag. Feltételezem, hogy egy pl. 150ezer forintos California Sunbounce márkánál ilyen nem fordulhat elő. Házituninggal persze megoldható, beszerzek egy fehér vásznat és rávarratom, de 50ezerért nem szerettem volna ilyennel bajlódni.
A másik különbség még a gagyi és a drágább derítőlapok között, hogy a fentebb említett soft-silver, sunshine és soft-gold árnyalatok a legolcsóbb derítőlapokra nem jellemzők, ezeket inkább a profibb márkák kínálatában találjátok meg.
"Báj dö véj" a Mikrosatnál is.

A derítőlapokat, diffúzorokat tarthatjuk kézben is (ebben például nagy spíler a Lastolite, ugyanis egykezes derítőlapokat gyártanak, amit akár a fotós is tarthat miközben dolgozik), de felapplikálhatjuk tartóállványra is. Kültérben ezzel csak óvatosan, mert ott vitorlaként is funkcionál, és a legkisebb szellő is felborítja a cajgot. Egyet azonban tartsatok szem előtt. A derítőlapot is közel úgy kell alkalmazni, mint a lámpát. A széles körben elterjedt alulról derítés csak ritka esetekben néz ki jól, inkább emeljük magasabbra a természetes hatás eléréséhez, pláne ha ezüstöt használunk.

Kategória: Fénysuli
2013. augusztus 24., szombat 17:46

Fénysuli - 4. rész: Vakuk

A múltkori cikkben kiveséztük azokat a fényformálókat, melyeket állandó fényhez használhatunk, konkrétan nappali természetes fényhez, de természetesen használhatók vakufényhez és reflektorfényhez egyaránt. A mai cikkben viszont konkrétan áttérünk a műfényre, a stúdióvakukra, rendszervakukra és reflektorokra. Ha ezzel végeztünk, jöhetnek az ezekhez való fényformálók.
 

Vakuk


Vakukból megkülönböztetünk stúdióvakukat, rendszervakukat, bare-bulb rendszervakukat és mobilvakukat. Ezek nem csak küllemben és funkicókban térnek el egymástól, hanem felépítés és technológia szempontjából is. Lássuk sorban.

Stúdióvakuk

Ezek talán a legrégebbi és legnépszerűbb világítástechnikai eszközök a műtermi fotográfiában. Amíg nem voltak mobilvakuk, addig helyszíni világításhoz is ilyeneket vittek. Közös jellemzőjük, hogy hálózati áramról működnek, de ezen belül is kétféle létezik, mégpedig megkülönböztetünk generátoros és fejgenerátoros vakukat. A különbség köztük annyi (konyhanyelven elmagyarázva, mert máshogy nem is biztos hogy tudnám), hogy míg a generátoros vakuknál a  vaku elektornikájának javarésze egy dobozban van a földön, ez csatlakozik a hálózati áramra, ebbe dugjuk a rádiós kioldót vagy szinkronzsinórt, így maga az állványon lévő vaku csak egy kicsi, könnyű fej, amely speciális csatlakozójú vezetékkel csatlakozik a földön lévő generátorhoz. Ennek két előnye van. Az egyik hogy sok generátorra két-három-négy vakufejet is köthetünk, és ideális esetben egyenként szabályozhatjuk őket közvetlenül a generátoron lévő szabályozókkal. Ez egy kényelmes megoldás a fotósnak, mert a stúdióban a generátort csak leteszi maga mellé a földre és ott tudja kezelni, így nem kell fel-alá rohangásznia a műteremben az egyes vakukhoz, ha azok erejét állítani akarja. A másik előnye ezeknek, hogy mivel az elektronika jórésze a generátorban van, így a vakufejek nagyon picik és könnyűek. Nem kell hozzájuk brutális, nagy teherbírású állvány, ami különösen akkor hasznos, ha boom (gém) állványt használunk, aminek balansz súlyt szokás a végére tenni, hogy ellensúlyozza a vaku és a fényformáló súlyát. A generátoros vakuk rendszerint a top kategóriát jelentik, meglehetősen drágák, emiatt kevésbé népszerűek. A másik hátránya, hogy ha egy generátorunk van 2-3-4 vakufejjel, és a generátor elromlik, akkor vége a munkának, nélküle egyik vakut sem tudjuk használni.

 

 

High-tech Broncolor generátoros vaku

 

Kategória: Fénysuli
2013. szeptember 27., péntek 12:22

Fénysuli - 5. rész: Meleg lámpák

Folytatjuk a Fénysulit, mostani számunkban a folyamatos fényű lámpákról lesz szó, ami sok profi fotós nagy kedvence, és a videósok egyetlen mesterséges világítási eszköze. Sokan mondják, hogy a fotósok azért szeretik az állandó fényt, mert látják a világítás eredményét. Mitöbb, néhányan azt is állítják, hogy az ilyen fotósok azért szeretik a folyamatos fényt, mert vakufénnyel nem tudnak fotózni. Ez azonban nem mindig van így. A legprofibb, folyamatos fénnyel dolgozó fotósoktól nem ritkán hallani, hogy szerintük a folyamatos fényű lámpáknak (ezen belül is a hagyományos, filmes világból származó lámpáknak) sokkal szebb, sokkal minőségibb fényük van, mint a vakuknak. Van is benne igazság, bár néha kicsit azért vájtszeműnek kell lenni ahhoz, hogy ezt észrevegyük egy képen. Ellenben a vetett árnyék rendszerint árulkodik. Most hirtelen a múltkori Aurora Firefly teszt jutott eszembe a bábuval. Nézzétek csak az árnyékokat! A rendszervakus felsős sor még istenes, de az alsó sornál a stúdióvakus vetett árnyéknál mintha minden képen dupla árnyékot vetne a bábu:


Egy Fresnel-reflektor által keltett árnyéknál ilyen például nem fordul elő. Többek közt ezért esküsznek a legprofibbak a reflektorokra vakuk helyett. Azon belül is a halogén izzós reflektorokra, ugyanis a napsütésen kívül még mindig a halogén izzók fénye a legegyenletesebb színspektrumú, ellentétben az alább látható cikk-cakkos kompakt fénycsővel, és a valamivel jobb LEDdel. Ez azt mutatja meg, hogy az általuk kibocsájtott fény milyen színekből tevődik össze. Ugyanis az egy dolog, hogy mi a szemünkkel azt fehérnek vagy épp sárgásnak látjuk...

Napfény, LED, halogénizzó és kompakt fénycső színspektruma (Forrás: hoveyelectric.com)


Persze mindennek vannak hátrányai, nem is kicsik, emiatt fordulhat elő, hogy néha még ezeket a profikat is vakuval látjuk dolgozni. Menjünk szépen sorjában:

Meleg lámpák

(nem, nem homoszexuális refikről beszélünk, hanem azokról, amik megégetik a kezed. Angolul picit jobban hangzik: hot lights)

Kezdjük az ősi, Edison-féle technológiával, hiszen ez már több mint másfél évszázada a fotósok szolgálatában áll. Először Julia Margaret Cameron, majd pár évre rá Nadar kezdett el komolyabban műfényt használni a fotográfiához.

A meleg lámpákról tudjuk ugye, hogy a rendelkezésre álló energia egy részét fényként, egy részét hőként adják le. A fényük rendszerint 3200-5600 Kelvin színhőmérséklet közötti, ennél magasabb nem sűrűn, alacsonyabb viszont lehet. Mivel az energia jórészét hőként adják le, ezért nem túl hatékonyan hasznosítják az energiát, és hát mondjuk ki, sok esetben műtermi fűtésre is alkalmasak. A fentiek miatt a fotográfiában (és videózásban is) leginkább használható teljesítmény kb 300, de inkább 600 Wattnál kezdődik, innen megyünk fölfelé, úgymint 1000W, 2000W, 5000W, 10kW, 20kW. A 5-10kW-tól föfelé már komoly filmes kategóriájú lámpákról beszélünk, a 10-20kW-os reflektorok például már ipari áramról működnek, legjobb tudomásom szerint az 5000 Wattos halogén az, ami még 220V-os. Csak érzékeltetés gyanánt: ha egy szobába ablakon keresztül szeretnénk bevilágítani nappal, mintha a nap sütne be, minimum 2000W, de inkább 5000W-os reflektorra lesz szükségünk, hogy elérjük a hatást. Ha külső helyszínen dolgozunk, akkor ezeknél lámpáknál bizony nem elég holmi inverter, ide kőkeményen berregő, motoros generátorok kellenek. Meg markos legények, és masszív, gurulós állványok, mert ezek a lámpák bizony nem kicsik, de legalább nagyon nehezek.

12/18.000W-os ARRI reflektorok (Forrás: cinegear.biz)


Mindezek miatt további jellemzőjük, hogy borzasztó drága a működtetésük, sokat fogyasztanak, mitöbb az izzó egy vagyonba kerül beléjük, és ha mindez nem elegendő, akkor elmondom, hogy ezek az izzók nagyon érzékenyek is. A ki-be kapcsolgatást nem nagyon szeretik (alapvetően 4 órás minimális működési időtartamra tervezik őket), és kikapcsolás után hagyni kell kihűlni, addig nem javallott mozgatni őket, mert egy erősebb behatásra könnyen elszakadhat az izzószál bennük. Bekapcsolásnál is várni kell, míg bemelegednek, mert akkor érik el a normál, üzemi színhőmérsékletüket.

Azt mondtam már, hogy hőt termelnek? :D Nem győzöm hangsúlyozni... A nagy fogyasztás mellett ez a másik dolog, ami miatt kényelmetlen a használatuk. Egy kisebb stúdiót pikk-pakk felfűtenek, még a kisebb 600-1000W-os refik is, ami nyáron elég kellemetlen tud lenni, továbbá ha felmelegedtek már macerás a mozgatásuk. Nyilván a profibb gyártók próbálják megoldani a hőelvezetést, így hozzájuk lehet érni, de tegye fel a kezét az a régi motoros fotós, aki még nem égette meg magát reflektorral, vagy akinek a modellje, stábja, megbízója ne panaszkodott volna még arra, hogy milyen büdös lett a helyiségben, amikor egy hosszabb állás után bekapcsolták a lámpákat (ráég a por, aminek jellegzetes szaga van).

Na ezért van az, hogy a fent említett profik néha mégis inkább vakut használnak pl. külső helyszínen.

Izzótípus szerint


Hagyományos halogén lámpák

Ezek a klasszikus 3200 Kelvin színhőmérsékletű reflektorok. A "háztáji" izzóknál erősebb a fényük, többet is fogyasztanak, viszont jól bírják a strapát, a hosszú távú működtetést, magyarul hosszabb az élettartamuk. A fényerejüket rendszerint nem lehet szabályozni (nem dimmerelhetők), ugyanis ha csökkentjük az üzemi feszültséget, a fényük nem csak gyengébb lesz, de sárgább is, így felborul a színegyensúly. Ehelyett inkább a tárgytól/alanytól való távolsággal, vagy hőálló szürkefólia használatával szokás játszani.

HMI, avagy fémhalogén lámpák

A hagyományos halogén izzók egy továbbfejlesztett változata a HMI izzó. Tulajdonságaiban lényegében megegyezik a normál halogénnel, előnyeként leginkább a napfény-balansz színét szokás emlegetni, vagyis ez a típusú izzó kb 5600 Kelvin színhőmérséklettel világít, ellentétben a normál halogén 3200 Kelvinével, így könnyedén keverhető napfénnyel (míg a normál halogén reflektorokat ilyenkor színfóliázni szokták).

Reflektortípus szerint


Hagyományos tükrös reflektorok

A legegyszerűbb reflektorokat a zseblámpákból már jól ismert tükrös rendszerrel gyártják, ez gyűjti össze a fényüket egy pontba. Jó esetben fókuszálhatók, amit a tükör vagy az izzó mozgatásával lehet elérni. A legtöbb lámpára szerelnek fényterelő lapokat, amivel szabályozni tudjuk hová jusson fény és hová ne.

Hagyományos fókuszálható, állandó fényű lámpa fényterelőkkel


Fresnel reflektorok

Csak a pontosság kedvéért, ejtsd: "freznel" vagy esetleg angolul "fréynel" nagyon rövid "j"-vel a közepén, már-már "frénelnek" ejtik. L-betűvel a végén, tehát nem "frezner", ahogy sokan mondják.
Ez az egyik legnépszerűbb reflektortípus. Odáig ez is stimmel, hogy van benne egy izzó, mögötte pedig egy tükör, aminek a mozgatásával fókuszálni lehet a fényét. Amivel többet tud ez, mint a hagyományos reflektorok, az az izzó elé helyezett ún. Fresnel üveg, ami hasonló nevű feltalálójáról kapta a nevét. A Fresnel üveg célja, hogy a beeső fényt koncentrálja, ezáltal sokkal hatékonyabb, mint egy sima üveg. Eredendően világítótornyokhoz találták ki, de ma már nem csak a fotó/videó reflektorokban találjuk meg, hanem írásvetítők üvegén és napenergiát hasznosító rendszereknél is.

Balra a Fresnel lencse, jobbra a szférikus lencse (Forrás: Wikipedia)

Fresnel lencse működése (Forrás: Wikipedia)

Azon túl, hogy jobban hasznosítja a reflektor fényét, van még egy áldásos tulajdonsága, ami miatt fotósok, videósok nagyon szeretik, ez pedig az alább látható fénye:
Fresnel-fény (Forrás: Profoto)
Láthatjuk milyen szépen, egyenletesen fogy a fény a fénykör közepétől a szélei felé. Ez elég sok világítási trükkre ad lehetőséget.

A világ egyik legnépszerűbb Fresnel-refi gyártója az amerikai német ARRI, szinte minden filmforgatáson ilyen lámpákat találni (ld itt lent, ld fent, harmadik kép a cikkben), 600W-tól 18.000W-ig készítenek lámpákat. Masszívak, kibírják az esőt és jó drágák. Persze a kínaiak lekoppintották már a konstrukciót, de láttam már olyan utánzatot, ahol a kínai épp a lényegre nem figyelt: a fent látható, oldalirányba szépen elfogyó fénybe beletört a fényterelő lapkák foglalata, leárnyékolva a fénykör széleit. Ejnye-bejnye...
Fresnel lencsés reflektor fényterelőkkel

Fényformálás


Ezekre a lámpákra nem igazán gyártanak fényformálókat, egyrészt a méretük, másrészt a brutális hőtermelés miatt. Ha lágyítani akarják a fényüket, pausz- vagy vászonkeretet helyeznek eléjük, amiből létezik különféle vastagságú, attól függően, mennyire szeretnénk lágyítani. Ez tovább bonyolítja a használatukat, mivel ezek a keretek rendszerint nem összehajthatók (vagy ha mégis, szerelni kell őket), így nagy helyet foglalnak, korlátozottan sérülékenyek, továbbá plusz egy (két) állvány kell hozzájuk.

Ha színezni akarjuk a refijeinket, akkor hőálló színfóliát kell használnunk, amit rendszerint a fényterelő lapkára szokás csíptetni. Facsipesszel, mert a műanyag leolvad, a fém meg leégeti az ujjunkat, ha le akarjuk venni. :)

"Napfény" a szobában (Forrás: humidbeings.com)
Kezditek már kapiskálni, miért olyan nagy költségvetésű egy filmforgatás? :)

A következő fénysuliban a hideg lámpákat vesszük górcső alá.
Kategória: Fénysuli
2013. október 21., hétfő 19:33

Fénysuli - 6. rész: Hideg lámpák


Ahogy ígértem, folytatódik a suli az állandófényű lámpákkal, azon belül is a hideg fényforrásokkal. Hideg alatt ugye most nem feltétlenül a színhőmérsékletét értjük, hanem a hőtermelést. Ezek a típusú fényforrások csupán pár éve kerültek be a fotográfia és a cinematográfia világába. Előnyük rendszerint a kisebb energiaigény, a napfény-balansz színhőmérséklet és a kisebb hőtermelés, ellenben a fényük sok esetben nem olyan minőségi, mint a hagyományos halogén lámpáké. Menjünk sorban:



LED lámpák


A manapság egyre népszerűbb LED lámpák széles skálájával találkozhatunk a boltokban. Mind méretre, mind LED típusra, mind kivitelre különbözhetnek.

LED típus tekintetében találkozhatunk a hagyományosnak mondható DIP LED lámpákkal, ezekben van az a rengeteg kis kúp formájú LED izzó.



Mivel ezek fényteljesítménye erősen korlátozott, ezért a gyártók az izzók számának növelésével tudnak teljesítménynövekedést elérni. Rendszerint a LED tablókban és egyes zseblámpákban, E14/E27 foglalatba csavarható izzókban alkalmazzák. Nyilván fotós és videós körökben a LED tabló a legelterjedtebb, ebből találhatunk 80-100-160 LED-es mini verziókat, amit fejlámpaként tehetünk a kamera tetejére (ezeket nem is nevezném LED-tablónak), és találhatunk állványra tehető 600-900-1200 LED-es tablókat, ezek már nem ritkán 40-50 x 40-50 centisek kihajtható fényterelővel.

900-LEDes fénytabló


Előnyük, hogy dimmerelni lehet őket, magyarul szabályozni tudjuk a fényteljesítményét ezeknek a tablóknak, ráadásul a színhőmérséklet megtartásával. Manapság már egész jó minőségű LED-eket gyártanak 5600 Kelvines napfény/vaku fehéregyensúllyal, ám nem mindig volt ez így, pár éve még jócskán 6000K fölött volt a LED-ek fehéregyensúlya, vagyis hideg, kékes fényt adtak. Mitöbb, manapság már gyártanak 3200K színhőmérsékletű, sárgás LEDeket is, amiket előszeretettel vegyítenek a gyártók egy LED lámpán/tablón belül a fehér LEDekkel, így azzal hirdetik őket, hogy a színhőmérsékletük 3200K és 5600K között fokozatmentesen szabályozható. Ez így is van, azonban ne feledjük, hogy ezek csak annyit tesznek, hogy megosztják a teljesítményt a sárga és a fehér izzók között, vagyis mi adjuk meg, hogy a sárgás vagy a fehér LEDek világítsanak-e erősebben. Tehát nem mindegy, hogy egy 160 izzós fehér, vagy egy 160 izzós variálható színhőmérsékletű lámpát veszünk, ugyanis utóbbiban 80 sárga és 80 fehér LED van, így a teljesítménye fele a 160 izzós fehér lámpának (hiszen vagy 80 sárga, vagy 80 fehér világít full erőn, vagy fele-fele arányban osztoznak a feszültségen).

76-LEDes fejlámpa


A másik jellemzője még a LED-nek, hogy a sok pici izzó miatt furcsa árnyékokat kreál a fénye (sávos forma). Ez azonban inkább közelre történő használatkor probléma, és kiküszöbölhetjük, ha diffúzort teszünk az izzók elé.

A másik típusú LED leginkább az újabb zseblámpákban, energiatakarékos izzókban fedezhető fel, a neve Power LED (bár ez inkább gyűjtőfogalom) illetve SMD LED. Ez nem kúp formájú, hanem sík, és a hagyományos társánál sokkal erősebb fényt tud kibocsájtani akár egyetlen darab is.



Ilyenek dolgoznak a fegyverlámpákban, taktikai lámpákban. Fényük olyan erős, hogy akár fotózáshoz is használható, a világ egyik legerősebb LED lámpáját, a Led Lenser X21-et is egyes fotósok előszeretettel használják főfényként.

Led Lenser X21

Led Lenser X21 működésben


A LED néminemű hátránya, hogy fényspektruma nem olyan egyenletes, mint a halogén lámpáké, de még mindig jobb, mint a kompakt fénycsőé.

Fénycső, kompakt fénycső


Ide tartoznak az olcsóbb fotólámpák és a komolyabb fénycsőtablók, közismertebb nevükön "kino-flo"-k is. Utóbbi egyébként egy márkanév, de mint ahogy a "gillette penge", úgy a "Kino Flo" vagy "kino-flo" is fogalommá vált.

Az olcsóbb fotólámpákból találhatunk mindenféle méretűt, teljesítményűt, formájút, önállót és csokorba szedettet is. Csűrik-csavarják ezeket az izzókat, szó szerint. Foglalatuk rendszerint E27 vagy E14.



Fényerejük nem változtatható (nem dimmerelhető), ha megpróbáljuk, elkezdenek erősen vibrálni, emiatt a fényerő változtatást úgy tudják megoldani, hogy az egyes izzókat ki-be tudjuk kapcsolni. Jellemzően kell némi idő, hogy bemelegedjenek és elérjék maximális fényerejüket és végleges színhőmérsékletüket, de ez erősen függ a típustól/márkától. Egy olcsóbb kínai verziónál 4-5 perc is eltelhet, mire végleges fényt ad, egy modernebb drágább darab bekapcsolás után rögtön rendelkezésre áll. Fényük szintén 5600 Kelvin, vagyis napfény fehéregyensúly (bár lehet kapni belőlük sárgás fényűt is), azoban ezeknek a lámpáknak a legrosszabb, legegyenletlenebb a fényspektruma, vagyis végletekig színhelyes képet ne akarjunk velük készíteni (értsd egy Coca-Cola piros sosem lesz olyan, mint a nagykönyvben le van írva).



A fénycsőtabló úgy néz ki, mintha 2-3-4-5, akármennyi neoncső lenne bennük, azonban ezek nem azok a hagyományos neoncsövek, amiket az irodában látunk a plafonon. Ezek is 5600K-en világítanak és nem vibrálnak úgy, mint egy irodai neoncső, továbbá lehetőség van dimmerelni őket, vagyis állítani a fényerejüket (míg egy hagyományos neonnál ez lehetetlen).

Eredeti Kino Flo



A fénycsőtablókat azért szeretik a filmesek, mert sajátos lágy fényük van, vélhetőleg ebből indult ki Jerry Ghionis nemzetközi esküvőfotós is, amikor megalkotta az Ice Light nevű kézilámpáját, amit kifejezetten helyszíni fotózáshoz, esküvőfotózáshoz fejlesztett, a Wescott pedig legyártott.

Node ez egy mellékszál. A kino-flok lényege, hogy hosszú, 1m-es vagy akár még hosszabb fénycsöveket pakolnak beléjük, az ezeket tartalmazó doboz belsejét pedig tükröződő anyaggal vonják be, illetve az esetek többségében fényterelő lapokkal látják el. Jó drágák, de már számtalan kínai replikát találni belőlük.

No kérem, mostanra ismerjük már a vakutípusokat, az állandófény típusait, a következő "adásban" jöhetnek a fényformálók!

Kategória: Fénysuli
2013. november 10., vasárnap 19:47

Fénysuli - 7. rész: Ernyők

Aktuális fénysuli számunkban belevágunk a vakukhoz való fényformálók világába. Ez asszem hosszú téma lesz.

Kezdjük a legegyszerűbb típussal:

Ernyők


Nem, nem esernyők, bár úgy néznek ki, de ezek világítástechnikai ernyők. Ugyanakkor nem tudok átsiklani afelett, hogy amikor még nem volt pénzem fényformálóra, találtam otthon fehér reklámesernyőt, levágtam a kampót a végéről, és ugyanúgy tudtam használni, mint egy fotóernyőt...csak a logo nézett ki hülyén rajta. Azt is meg kell említeni, hogy volt már olyan is, hogy kültéri fotózás közben kapott el az eső, és világítástechnikai ernyőt tartottam a fejem és a felszerelés fölé, és maximálisan teljesítette az elvártat. Szóval nem esernyők, nem esernyők de mégiscsak valahol egy vér folyik bennük a monszunban használt társaikkal. Egy nagy különbség van közöttük, az pedig a száruk. Míg az esernyőké üreges, lemezből készül, addig a fotóernyőké vagy tömör fém, vagy ha üreges is, vastagabb, keményebb anyagból készül, hogy bírja a strapát, amikor rátekerik a szorítócsavart az ernyőtartóban. Illetve van még egy különbség. Míg esernyőt nagyjából egyféle méretben gyártanak, addig fotóernyőt kaphatunk 40-50 centi átmérőjűtől a 2méteresig.

Nagy előnyük, hogy gyorsan nyithatók, hadra foghatók, mobilisek, összecsukva kis helyen elférnek és könnyűek. Használhatók stúdióvakuval és rendszervakuval egyaránt, mert ezeknél épp az a lényeg, hogy irányított fényt villantunk beléjük (ellentétben a softboxokkal, ahol minden irányba terjedő fénnyel akarjuk megtölteni a fényformálót). A rendszervaku ugye csak irányított fényt tud kiadni magából, a stúdióvaku fényét meg reflektorfeltéttel, más nevén ernyőreflektorral vagy alapreflektorral tudjuk irányítottá tenni.

Hátrányuk, hogy elég nagy szögben szórják a fényt, így az ernyők fénye kevésbé irányítható. Alapvetően kétféle típust különböztetünk meg, a visszaverő ernyőket és az áteresztő ernyőket, ezen belül azonban többféle típussal találkozhatunk.

Áteresztő ernyő


Ezek az ernyők féligáteresztő fehér anyagból készülnek, és úgymond "keresztülvillantjuk" őket. A parabola domború felét irányítjuk a fotótéma vagy megvilágítani szánt tárgy felé, így a belevillantott vaku fényét megszórja. Gyakorlatilag minden irányba. Formájából adódóan 180 fokban szórja előrefelé, illetve némileg hátrafelé is, hiszen "féligáteresztő" tehát a fény egy részét átengedi egy részét visszaveri. Ez adja az ernyők közül az egyik leglágyabb fényt, nyilván az árnyékok kontúrja függ a téma és az ernyő távolságától illetve az ernyő méretétől (minél közelebb és minél nagyobb, annál lágyabb az árnyékok kontúrja), az árnyékok kontrasztja (mélysége feketesége) viszont kevésbé erős (főleg beltérben), mivel a minden irányba szórt fény pattog a falakon, környezeten, így deríti az árnyékokat.

Visszaverő ernyő, másnéven reflex ernyő

Fehér reflex ernyő

Ezeket ugye fordítva használjuk. A parabola homorú részét fordítjuk az alanyunk felé és így villantjuk bele a vakut, hogy annak az ernyő belsejéből visszaverődő fénye érje a modellünket. A visszavert fényt az ernyő parabola formájának köszönhetően valamelyest egy irányba vetíti (épp mint az autók fényszórója az izzó fényét), de azért így is kevésbé irányított, mint egy softbox fénye. A visszaverő ernyőkből találhatunk mindenfélét: fehéret, mattezüstöt, fényes ezüstöt, aranyat, napfényt. Értelemszerűen itt is a fehér ad lágyabb fényt, az ezüst kontrasztosabbat (tehát mélyebbek az árnyékok a képen). A mattezüst szórtabbat, a fényes ezüst irányítottabbat. Az arany nyilván sárgás, a napfény pedig arany-ezüst keverék.
Ezüst reflex ernyő

Arany ernyő

Napfény ernyő

2-in-1, 3-in-1 ernyők

2-in-1 ernyő

Ezek a fentiek kombinációi. Egy ernyővázra van felhúzva több vászon, a belső féligáteresztő fehér, erre húznak egy ezüstöt. Így ha akarjuk áteresztő ernyő, ha akarjuk fehér visszaverő ernyő, ha akarjuk ezüst visszaverő ernyő, attól függően hogy csereberéljük, vagy kombináljuk a vásznakat.

Brollybox

Shoot-through brolly

180centis brollybox

Ez az ernyők speciális változata, neve is innen ered: umbrella (brolly) és softbox keveréke, vagyis félig  ernyő, félig softbox. Létezik áteresztő ernyő verzióval is, amin a vakut átlőjük, de hátrafelé nem jut fénye, mert egy fekete maszkot tesznek a hátuljára (shoot-through brolly fent). Létezik továbbá visszaverő verziója, ahol az ernyőből visszavert fényt tovább szórják egy diffúzor vászonnal (180 centis brollybox lent). Ezeket a brollykat vagy brollyboxokat nem sűrűn látjuk viszont a stúdiókban, de nem árt tudni, hogy vannak ilyenek. Annie Leibovitz például előszeretettel használ nagy méretű, 120-150 centis brollyboxot.
Annie Leibovitz brollyt használ egy Disney fotózáson

Ne keverjük össze azonban a brollyboxot az ernyőként nyitható softboxszal, mert míg előbbi visszavert fényt ad, addig utóbbi átmenő diffúz fényt (konyhanyelven mondva az egyikbe belevillantunk (és a visszapattanó fény távozik belőle), a másikba pedig a hátulján lévő lyukon át villantunk).

Ha nagyméretű ernyőt (értsd 120cm+) rendszervakuval használunk, érdemes több vakut beleirányítani különböző pontjaira, hogy minél nagyobb területet kivillantsunk belőle.
180centis 16 pálcás ernyő



Kategória: Fénysuli
1. oldal / 4

RSS module

feed-image RSS